wadmin | 2009. jún. 17.

Pányiné Segesdi Nóra

Az óvoda-iskola közti átmenet segítése számítógépes környezetben– Esetleírás

A tanítók számára különleges ajándék, ha első osztályra készülhetnek. Ez mindig egy „új lehetőség”, a megújulás lehetősége.

Napjainkban azonban átalakulóban van a világ, és sajnos vele együtt tanítványaink szűkebb környezete is. Látjuk, tapasztaljuk nap mint nap, hogy a kis hatévesek (de az óvónénik tapasztalata alapján már sajnos a háromévesek is) egyre nagyobb lemaradással érkeznek az iskolába, illetve a közösségbe. Alapvető szokásaik kialakulatlanok, nyelvhasználatuk, szókincsük, készségeik messze elmaradnak az életkoruk alapján elvárhatótól. Sok a fehér folt, a pótolnivaló.

Ezért kollektívánk egy olyan komplex „oviprogramot” dolgozott ki, amely egyaránt segíti a korai fejlesztést, és egyúttal megkönnyíti az iskolába való átmenetet a nagycsoportosok számára. Ez természetesen feltételezi a két intézmény szoros kapcsolatát, a jó együttműködést az óvodapedagógusok és a tanítók között. A program semmiképpen sem az óvoda iskolaelőkészítő funkcióját helyettesíti, hanem arra szervesen ráépülve kiegészíti azt.

A program ősztől májusig tart a leendő elsős tanító nénik részvételével.

Elemei:

  • közös játék az óvodában a tanító néni látogatásával;
  • fejlesztő foglalkozások (már nagycsoportban is) az iskola fejlesztőpedagógusával;
  • közös tanulás, játék az elsősökkel;
  • játékos sportfoglalkozások az iskola tornatermében;
  • Mikulás-műsor az óvodásoknak;
  • közös karácsonyi ünnepség;
  • közös országjáró kirándulások az iskolásokkal együtt;
  • a 4. osztályosok előadása, bábozása az óvodában;
  • a 2. félévben rendszeres foglalkozások, számítógépes játékok az iskolában.

A továbbiakban bővebben ez utóbbiról szeretnék írni.

Az első hetekben – amíg a számítógéppel, a programokkal való ismerkedés folyik – minden óvodás egy-egy első osztályos párral ül a géphez, hiszen addigra ők már jó barátai a számítógépnek és a betűket is ismerik. Ez azért szerencsés, mert az elsősöket még az előző óvodai tanévből ismerik a nagycsoportosok. Tőlük szívesebben veszik a tanítást, a segítségnyújtást, sokkal kötetlenebb, játékosabb a foglalkozás. (Ezenkívül – nem utolsó sorban – jó gyakorlási lehetőség az elsősök számára is. Nagy motiváló ereje van annak, hogy majd a „legügyesebb tanulók taníthatják a piciket”.)

A foglalkozás mindig teknőcjátékokkal kezdődik, hiszen a lateralitás, a testséma fejlesztése ebben a korban kiemelt feladat.

  1. kép
A teknőc kertjében az ovisokkal

Ezután a „bemelegítő” játék után ülnek a gépekhez. Azt a néhány billentyűt, amelyre szükség lesz, felismerést segítő jelekkel, matricákkal láttuk el (Enter, törlőgomb, kurzormozgató nyilak).

A számítógéppel való ismerkedést mindig a „Mesevilág” szoftverrel kezdjük, hiszen a „mese” témakör közel áll a kicsikhez. Beszélgetünk a mesés lényekről, kedvenc mesékről. Majd mesélni kezdek:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély. (Az elsősök kiválasztják a kastély szót, és megmutatják az „előcsalogatás” és elhelyezés módját. Ettől kezdve ők már csak a megfelelő szavak kiválasztásában segítenek, illetve ha a kicsiknek szükségük van rá.)

Ebben a kastélyban élt az öreg király szépséges lányával, a királykisasszonnyal. (A kastély elé kerül a király és a királylány.)

De nem volt se éjjelük, se nappaluk, mert a kastély elátkozott volt. Minden éjjel ott röpködött körülöttük a gonosz boszorkány, nappal pedig a sárkány kerülgette a kastélyt. (Elhelyezik a kastély fölé a boszorkány képét, mellé pedig a sárkányét)

A király kihirdette, hogy annak adja lányát és fele királyságát, aki megszabadítja őket a banyától. Jelentkezett is egy királyfi, hogy ő minden veszélyt vállal. (A királylány mellé kerül a herceg.)

A herceg megragadta a varázskardját, és kővé dermesztette a gonosz sárkányt. (A herceg kezébe kerül a kard.)

A boszorkánnyal azonban sehogy sem boldogult. Hol itt, hol ott bukkant fel seprűjén. Ekkor hirtelen segítségül ott termett a herceg táltos paripája. (A herceg mellé elhelyezik a paripa képét.)

No, de a banyát se kellett félteni! Rikkantott egyet, és uramfia! Hirtelen előugrott jó barátja, az ördög a vasvillával. (A boszi mellé kerül az ördög is.)

A herceg hősiesen küzdött, de mindhiába! Nem tudta őket elkergetni.

Itt érdemes megállni a mesében, és megkérni őket, hogy fejezzék be ők a mesét. Sok érdekes megoldás szokott születni.

  Gyerekek a gépnél

Ezután a kis pihenő után illik elárulni a mi mesénk befejezését is:

Ekkor odaszállt a jó tündér, és varázspálcájával mindkettőjüket kővé varázsolta. (Előkerül a tündér.)

Az öreg király betartotta adott szavát: lánya kezét a hercegnek adta, s vele országa kincseit és az aranyalmáját is. (Végül az ifjú pár lába elé kerül a kincs és az aranyalma is.)

Ezek után már nem háborgatta senki a kastély nyugalmát. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A mese után természetesen nyomtatás következik. Az elkészült képeket felragasztjuk színes kartonra, hogy teljes szépségükben ragyogjanak még délután is, amikor már szépen kiszínezve vihetik haza szüleiknek.

Ez az első sikerélmény rendszerint megalapozza az óvodások jó kapcsolatát a számítógéppel. Alig várják a következő foglalkozásokat – kis elsős segítőik úgyszintén, hiszen ők is hihetetlenül büszkék tudományukra.

Ezután az „Iskola” témakörrel vagy a „Kirándulás”-sal szoktuk folytatni a foglalkozásokat. Az előbbinél igen vonzó feladat, hogy készítsünk képet, hogyan tanultunk együtt az elsősökkel. Az utóbbi témakör jó idő esetén szerencsés, mert ilyenkor még sokszor van kirándulóidő.

Feltétlenül érdemes még a szoftver „Ünnep” témakörét megismertetni velük november végén, december elején, mivel a Mikulásra és a karácsonyra készülődvén jól illik az ünnepvárás hangulatába.

Természetesen nagyon népszerű még a kicsik körében a „Cirkusz”, a „Vidámpark” és a „Strand”. Ezekkel leginkább tavasszal szoktunk ismerkedni.

A „Mesevilág” mellett egyéb szoftverekbe is „belekóstolunk”. Ezekkel igazán majd 1. osztályban fogunk játszani, most csak kedvcsinálás a célunk:

  • Az egérmozgatást szoktuk gyakorolni a Comenius Logo „Cica” és „Helipeti” játékával, várat vagy várost építünk a „Merlin”-nel, a színérzéket fejlesztjük a színezős játékkal;
  • A jelekkel, jelkészletekkel, betűelemekkel, irányokkal ismerkedünk, szókezdő hangokra vadászunk a „Manó ABC” * jelű bevezető játékában;
  • Egyéni képeket készítünk a „Drawing for Children” rajzolóprogrammal;
  • Egyszerűbb és bonyolultabb formákat azonosítunk, memóriajátékok játszunk, hangokat ismerünk fel, képet rakunk ki részekből, egyformákat keresünk, hangszereket szólaltatunk meg, labirintusokban az irányokat gyakoroljuk ovis játékprogrammal;
  • „Manókaland”-ra indulunk: összehasonlítjuk az óvodát és az iskolát, járművekkel, közlekedési jelekkel és a helyes magatartással ismerkedünk, a lakás helyiségeivel és berendezési tárgyaival játszunk, családtagokat, családfát látunk, különböző mesterségekkel ismerkedünk, kirándulunk az időben a napok, a hónapok, az évszakok segítségével, játszunk az időjárással, és különböző anyagokat ismerünk meg.

A program eredményeképpen szorongás nélkül, régi ismerősként érkeznek óvodásaink az évnyitóra. Mi is már név szerint ismerjük őket, sőt képességeikkel, szokásaikkal, egyéniségükkel is nagyrészt tisztában vagyunk. Tudjuk, kit miben kell segíteni, biztatni, és kit kell kicsit visszafogni, hiszen a számítógép mellett játszva kölcsönösen megismertük egymást.

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.